Udvaros Dorottyát, bár nagyra becsülöm, nem hozta azt a könnyedséged, amit Meryl Streep-ben mindig is csodáltam. Ő olyan felszabadultan boldog és kiegyensúlyozott, életvidám tud lenni egy vidéki háziasszony szerepében is, míg Udvaros Dorottyát inkább sutának, esetlennek láttam. Lássuk be, ilyen nő nem a férfiak álma.
László Zsoltról viszont fantasztikus volt, nagyon hiteles volt, aki világpolgárként fotósként járva a világot, magába bolondítja ezt a vidéki háziasszonyt. Természetesen abban a másfél órában én is szerelmes voltam belé. Kár, hogy végig tudtam hogy nem végződhet happy enddel ez a szerelmi történet, de nem csak a film ismerete miatt nem okozott meglepetést, hogy ez a pár, akik szerelmük pitypalattyának idejét élték, nem maradtak végül is együtt. Bár próbálták hangsúlyozni, hogy ez a fajta érzelem és meghittség, amit ők megéltek ritkaság az életben és nagyon meg kell becsülni, nem éreztem a játékukból hogy ez annyira erős kapoccsá vált volna. László Zsolt csak a könnyen hódító, kötöttségekre, nagy érzelmekre nem vágyó férfi maradt, Udvaros Dorottya pedig megmaradt a házi asszonynak, akinek anyai ösztönei nem engedik meg, hogy holmi fellángolás miatt felborítsa a családi "idillt".
Bár a nagyon fáztam a pléd ellenére is, mégis hamar eltelt ez a másfél órás "mozi". Nyári könnyed kikapcsolódásnak mindenképpen ajánlom.
