Holt költők társasága - Dead Poets Society

Walt Whitman: Ó kapitány! Kapitányom!

(’O Captain! My Captain!’)

Ó kapitány! Kapitányom! A félelmes útnak vége,
Hajónk nyerte a nagy csatát, uram eljött a béke.
Közel a parthoz harangok szólnak, a kikötő népe ünnepel,
Csillogó szemek figyelik hajónk, ahogy komoran úszik el,
De Ó jaj! Ó jaj! Ó jaj!
Vörös vércsepp koppan,
S a kapitány a fedélzeten
Vérbe fagyva, holtan.

Kapitány! Ó kapitányom! a harang érted kondul,
Kelj fel – hiszen zászló leng – a néped érted tódul,
Harsogó kürtöknek, szalagos csokroknak ki tud ellenállni,
Téged hív a hullámzó tömeg, a hőst akarják látni.
Kapitányom! drága atyám!
Karom fejed alá fontan,
Mily szörnyű álom látni téged
Vérbe fagyva, holtan.

De a kapitány nem válaszol, ajka néma bágyadt
Nem érzi már tartó karom, arca békés, sápadt,
Hajónk kiköt, horgony csörren, az útnak most már vége,
A győztes hajó elérte célját, s visszatért a révbe.
Örvendjetek, zsibongjatok!
Én nem mozdulok onnan!
Hol a kapitányom fekszik,
Vérbe fagyva, holtan.

(Főfai Sándor fordítása)

Ifjú lelkeket lángra lobbantó különc tanárember (Robin Williams) kezdi meg varázslatos működését 1959-ben a Welton Akadémia ódon falai között. Lapról lapra tépeti szét diákjaival a tankönyvet, mert azt akarja, hogy felfedezzék: életük maga a költészet. A felismerés egyeseknek életre szóló szerelmet, másoknak tragédiát hoz. A hagyománytisztelő iskolában pedig tanyát ver a lázadás szelleme.

Holt költők társasága

Walt Whitman: LINCOLN HALÁLÁRA

Kapitányom, jó kapitány! bősz útunk véget ért.
Nincs zátony több! Győztes hajónk ujjongó révbe tért.
Közel a part, néppel takart, harang cseng, üdv rivall,
Ezer szem lesi a hajót; - jön már mint ravatal.
Mert, ó, szívem, szívem, szívem!
Vörös vér cseppje hull.
Holtan hever a kapitány
Hajóján szótlanul.

Kapitányom, jó kapitány! Fel, halld, hogy zeng a hang,
Talpra! Érted leng lobogó! Néked zeng kürt, harang.
Színekbe sző virágeső - Érted ezernyi nép.
Hősét repesve várja már, hogy jő, hogy partra lép.
Én kapitányom, jó atyám!
Karom reád borul,
Álom csak, hogy holtan heversz,
Hajódon szótlanul.

De kapitányom nem felel, hűlt ajkában nincs vér,
Nem érzed karomat, atyám - nem ver a szív, ütér.
A hajó lágyan kikötött, az utazás lejárt,
Bár vészeken, győzelmesen harcolt át árt, határt.

Ujjongj, ó, part, zengj, ó, harang,
Rám zord gyász komorul.
Kapitányom holtan hever
Hajóján szótlanul.
-
fordította: Pásztor Árpád