[
Amadeus - fotó: Takács Attila]
Az Orlai produkció Amadeus bemutatója, a Belvárosi Színházban 2014.06.18-án, Kulka János és Keresztes Tamás főszereplésével, Szikszai Rémusz rendezésében.
Régóta vártam a bemutatót, a húzóerő természetesen Kulka János és Peter Shaffer világhírű darabja volt.
Keresztes Tamást, most először láttam színpadon (az én szégyenem, nem az ővé!) és nagyon remek volt! Eljátszotta a bohém, vagy inkább kissé infantilis, ugra-bugráló, önelégült, pimasz fiatal Mozartot, a zsenit, akinek a fejében rövid idő alatt összeálló remekműveket, csak papírra kell vetni, majd a szemünk láttára alakult át megtört és gyenge fizikumú, az apja halála után talajt vesztett emberré.. Nagyon hatásosak voltak, az "ihlető" pillanatok, amikor például anyósával való veszekedés közben halljuk, hogy a fejében már dallamok vannak - az Éj Királynőjének bosszúáriája születik meg közben.
Kulka János, pedig eddig is egyik nagy kedvencem volt és nem okozott csalódást! Természetes, hogy telt-házasok az előadásai. Ő játszotta Salierit, aki a középszert volt hivatott képviselni a darab szerint, aki felismeri, hogy Mozart zsenialitásához képest ő csak a középszerűséget "kapta" Istentől, de mégis az irigysége és intrikái ellenére, kiérződött belőle, hogy egyben lenyűgözi, tiszteli Mozart magától értetődő, Isten "adta" tehetségét.
.. De most – magam előtt bevallom –,
Most mégis irigy vagyok. Irigy; nagyon,
és sóvár irigység gyötör. Ó egek!
Hol a méltányosság, ha a tálentum,
A halhatatlan géniusz nem érdem,
Buzgó szeretet, önmegtagadás,
Szorgalom, áhítat és ima zsoldja –
A dicsfény kelekótya fejre szállt le,
Mely méltatlanul kong? Ó Mozart, Mozart!
(Puskin: Mozart és Salieri, B. Sz. ford.)
A darab mellékszereplői is mind-mind méltó partnerei voltak a két főszereplőnek: Egri Márta. Lovas Rozi .Murányi Márta. Fodor Tamás, Kaszás Gergő és Tamási Zoltán.
Érdekes volt, hogy a darab a történet végével kezdődött, amikor az idős, örülnek tartott Salieri beismeri, hogy arzénnel megmérgezte Mozartot, irigységből, féltékenységből. Ezután aztán úgy éreztem, hogy ránk, nézőkre bízzák, hogy az elmesélt történet vajon nem csak egy örült elme kitalációja, csak fikció, vagy ez az igazság?
Így egy nap elteltével is még a hatása alatt vagyok.. Azt mondják a színház a pillanat-varázsa.. Tényleg? Hiszen az átélt élmény még napokig élénken bennem marad, sőt arra késztet, hogy egyes előadásokat (ezt is!) újranézzek.
"Ha rád zuhan egy zord világ,
hogy bírnád el gyönge vállal?
Átkozódhatsz,
senki nem felel, de érzed: menni kell.
A kérdés csak az:
Az árnyékom hogy lépjem át?
A múlttól búcsút hogy vegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
Miért bánt a lelkiismeret?
Hogy száll az ember,
ha földre rántja önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?"
PETER SHAFFER: AMADEUS
Fordította: Zöldi Gergely
Díszlet: Varga Járó Ilona
Zenei vezető: Wagner Puskás Péter
Rendező munkatársa: Skrabán Judit
Producer: Orlai Tibor
Mozart zseni volt. Ez ma már nem vitás, de saját kora gyakran az ügyes virtuózt, a kulturális látványosságot látta benne. Antonio Salieri, a bécsi udvari zeneszerző az egyetlen, aki rögtön felismerte: ilyen muzsika kizárólag isteni sugallatra születik. Élet-halál harcba kezd tehát, hogy Mozarttal szemben ő legyen a kiválasztott, akinek hangján megszólal az örökkévalóság. Peter Shaffer világhírű műve természetesen fikció. De mi van, ha valóban igazak a korabeli feltételezések. Mi van, ha Mozartot valóban meggyilkolták? És mi lehetett az indíték?
