Edith Piaf - Vári Éva estje - Orlai Produkció a Belvárosi Színházban
 |
| Edith Piaf - Vári Éva estje Orlai Produkció |
"Megöregedtem, mert egyre többször jut eszembe a múlt, pedig én azelőtt, sohasem szerettem emlékezni semmire, de most körülfognak, elborítanak, rám törnek az emlékek, arcokat látok, sok ismerőst és idegen járókelőket az utcán, akik a hangomat hallották, rajongtak értem, és követeltek maguknak.
A kedvükért, és csak nekik énekeltem sokszor az erőm megfeszítésével is.
Nehéz életem volt, és ha újrakezdeném, ugyanígy csinálnék mindent, önpusztító erővel és szenvedőn, szeretve és elhagyatva, és sokszor előröl, kezdeném, mert én nem bánok semmit sem."
A fenti szavakkal kezdődik az est és ezután természetesen elhangzik az első dal, a Nem bánok semmit sem!
Annak idején láttam az Edith és Marlene-t Kútvölgyi Erzsébettel és Hernádi Judittal, és a dalok bakeliten is meg voltak/vannak, amit agyonhallgattam.
Nagyon vártam, hogy ezek a dalok ma hogy hatnak rám Vári Éva előadásában..
Természetesen láttam a filmet is Marion Cotillard (Edith Piaf) Oscar-díjas alakításával, nem tudtam, hogy ez mennyire fog befolyásolni...
Volt néhány dal, ami az általam ismert verzióhoz képest más fordításban hangzott el, de mindegyiket örömmel hallgattam. Olykor Párizsban éreztem magam, ahol egyébként a Szajna-partján sétálgatva tényleg Piaf-dalt játszottak harmonikán, amikor arra jártam.
Nagyon kedvelem Vári Évát, de az első percekben (lehet, hogy a fenti emlékek miatt) egy pici csalódás, elégedetlenség volt bennem. Egyáltalán nem vagyok zenei szakértő, de úgy éreztem, hogy a hangja sem elég telt, erős ezekhez a dalokhoz. De néhány perc (és dal) után elmúltak ezek a rossz érzések. Annyira erőteljes a játéka, a színpadi jelenléte, hogy teljes mértékben vitt magával, sodrottam a történettel, Piaf életével.Hihetetlen energiával, őszinteséggel és átéléssel elevenítette meg előttünk Edith Piaf szeretetéhes, magányos, gyötrelmes életét.
A prózai részek, a történet mesélés és a dalok tökéletesen passzoltak, arányaiban is és az élet-események hangulatához is. Annyira hatott rám, annyira ott "éltem" a történetben, hogy a Könyörgés c. dal alatt bizony potyogtak a könnyeim. Pedig hát ismerem a dalt, kívülről tudom, és mégis annyira szuggesztív volt, annyi mindent "felhozott" belőlem... A végén aztán újra elhangzott a Nem bánok semmit sem, ami keretet adott az előadásnak és ez volt a "búcsú" is egyben Piaftól.
Az est végén nem maradt el az álló tapsos ováció a közönség részéről. Nagyon köszönöm az élményt Vári Évának (és a zenekarnak)!
Előadás után az is eszembe jutott, nem rég olvastam, hogy májusban lesz az utolsó ilyen Piaf est, sajnálom!
