Liliomfi[

A Liliomfi c. filmet parádés szereposztásban, azt hiszem mindenki látta, az én korosztályom mindenképpen. Természetesen meg voltam győződve róla, hogy azt nem lehet überelni. egy Darvas Iván, vagy egy Pécsi Sándor nélkül...

A véletlen akarta, hogy mégis megnézzem az Örkény István Színházban, Mohácsi János rendezésében a Liliomfi c. társadalmi vígjátékot.

 Az aznapi szereposztás a képen olvasható, viszonylag sok-szereplős darab, így nem fogok tudni mindenkit megemlíteni (elnézést kérek).

Nem szoktam a darab tartalmait elmesélni, most sem fogom... Inkább csak azokat a részleteket emelem ki, amelyek engem megfogtak, eltértek az eredeti műtől, stb.

 Az eredeti történetet átírták, jó néhány dologban változott, aktualizálták, de ezek csak az előadás javára váltak. A változtatások merészek és ötletesek, humorosak, csal gratulálni lehet a Mohácsi-testvéreknek.

Az Örkény Színház, abban a szerencsés helyzetben van, hogy fantasztikus színész-gárdája van. Für Anikó tökéletes a vénkiasszony Kamilla szerepében, romantikus és mégis realista egyszerre, pont annyira veszi komikusra a szerepet amennyire még mindkét oldal egyensúlyban marad.

] Orkény - Liliomfi

Polgár Csabát, bár más Örkény darabban is láttam, igazából ebben kedveltem meg véglegesen! Megvan benne minden, jóképű, nagyon jó fizikai adottságai vannak, és leginkább ebben a darabban sütött róla, hogy mennyire szereti azt, amit csinál, lubickolt a szerepben rengeteg "színét", arcát, mutatta meg (erre nagyon alkalmas ez az előadás!), hiszen játszhatott itt közben Hamlet-et, Rómeót, Mátyás királyt, Grófot, pincért, nagyon testhez álló neki a szélhámos, humoros, szoknyabolond, vándorszínész figura. De mégegyszer hangsúlyozom, hogy leginkább az jött át, hogy mennyire élvezi a játékot!

Gálffi László pedig maga a csoda!!! Eddig is nagyon kedveltem Őt de leginkább drámai és romantikus színészként tartottam számon. Még soha nem láttam őt "bolondozni" (használja még ezt a szót rajtam kívül valaki? de ide az pontos kifejezés). De valami olyan fantasztikusan, felemelően csinálta, hogy teljesen magával ragadott!! Olvastam egy vele készült interjúban, mennyire jól érzi magát ebben a társulatban, hát ez meg is látszott, energikusan, életvidáman, élvezettel mókázta végig az előadást. Az ő egyéni produkciója kapott nyíltszini tapsot! Jó volt nézni is!! Nem is tudom, eddig miért nem láthattuk ilyen szerepeknek, van humorérzéke, minden poénja, nagyon a helyén volt...

Azt hiszem ideillik az is, hogy Mohácsi rendezése fantasztikus, nagyon rendben volt minden poén, természetesen azok napjaink ízlésvilágát türközték, maiak voltak. De minden a helyén volt! A jelmeztervezőnek is nagy elismerés, az egységes (nem egyenruhák) jelmezek nagyon ott voltak!

Akiknek a játékát még mindenképpen szeretném kiemelni: Csuja Imre, Takács Nóra Diana, Máthé Zsolt, Vajda Milán. Némedi Árpád-ot pedig a sokoldalúsága miatt (most is nagy hasznát vették zenei, hangszeres tudásának)

Igazi komédia volt ez, semmi ripacskodás nem volt benne, még nyomaiban sem! Eleinte nekem kicsit szürrealisztikusnak tűnt, hogy egyre-másra kerültek elő a történelmi nagyjaink: Kossuth Lajos, Széchenyi, Petőfi, Arany, stb, de valahogy mégis odaillett, ezzel együtt egységes egésszé vált.

A darab végi jelentben pedig. amikor Eperjes Attila (Schwartz) elmondja, hogy színházszerető emberként vásárolt egy kőszínházat, és közli Liliomfival, hogy bár nagyon tehetséges színésznek tartja, de a következő évadot nélküle képzeli el, de természetesen ez nem zárja, ki hogy valamikor még együtt dolgozzanak.. Hú, de életszerű volt!

 Igen, nagyon örülök, hogy spontán, váratlanul így alakult, hogy én ezt láthattam. Abban külön örömöt találtam, hogy egy iskolai színház-látogatás ürügyén tinédzserek közé csöppentem. Érdekes volt számomra, hogy némelyik poénon ők sokkal harsányabban nevettek, egyeseken pedig a környezetemben pedig csak én nevettem hosszasan (nyilván nekem mást jelentettek a korom miatt). Sejtettem, hogy a Polgár Csaba nagy népszerűségnek örvend ebben a fiatal korosztályban, de aztán a taps alatt átadott apró-ajándékok (ilyet is régen láttam már!),  ezt a sejtésemet igazolták is. Für Anikó pedig nagyon aranyos volt, amikor számára teljesen meglepetésszerűen virágot kapott az egyik kis rajongójától, és eljátszotta, hogy biztosan neki szánták-e...

Csodálatos este volt, önfeledt nevetéssel, kikapcsolódással. Ezt én igazi szórakoztatásnak nevezném!! A sorsom ezennel megpecsételődött: törzsközönség leszek az Örkényben!!

Vannak fenn képet a Színház oldalán: Gordon Eszter fotói, de jogdíjasak...